domaeszek_kepeslap_2005.jpg
228/2006. (VI.27.) Kt.

 Dr. Kálló Antal Attiláné

   
   

 1937. augusztus 17-én született Szegeden szegény szülők gyermekeként.

Általános iskoláit Domaszéken végezte 1951-ben. a szegedi tanítóképzőben érettségizett. Gyakorlóéves nevelőként a Domaszék Bajai-úti iskolában kezdett tanítani I - IV. összevont, később V - VIII. osztályban. Házasságot kötött, gyermeki születtek, közben a szegedi tanárképző főiskola természettudományi karán biológia - földrajz szakos tanári oklevelet szerzett.
Tanácstag több cikluson keresztül.
Férjével együtt tanított a dolgozók általános iskoláját, ismeretterjesztő előadásokat tartott, felnőtt lakosság részére szakmunkásképző tanfolyamokat szervezett, ifjúsági kultúrcsoportokat tanított és irányított. Kihelyezett mezőgazdasági technikumot és gimnáziumi képzést szervezett.
Munkájára a lelkiismeretesség, az órákra való jól felkészülés, a hivatásszeretet volt jellemző.
Férje korai halála után gyermekeit egyedül nevelte a második házassága megkötéséig.
1970. szeptember 1-től 1973. augusztus 31-ig igazgatóhelyettes, nyugdíjba vonulásig az általános iskola igazgatója.
Irányítása alatt történt meg a tanyai iskolák körzetesítés, épült meg és népesült be a Belterületi Általános iskola. Mindig nagy erőfeszítést tett az oktatás színvonalának emeléséért. Segítette az óvoda építés ügyét, az új belterületi iskolánál tornaszoba és sportpálya építését.
Munkája során többször részesül helyi és országos elismerésben.
A rendszerváltás következményeként beállt változások következtében 1990. augusztus 1-én 35 évi szolgáltai idő után korengedményes nyugdíjba vonult
40/2005. (I. 25.) Kt.

Takács László

 
   

 
   

már 20 éve Domaszék Köztiszteletben álló lakója. A községszolgálatában sokszor tevékenykedett községi támogatóként. A közösségi munkában is aktívan részt vett, a Domaszéki Egyházközösségnek és több intézménynek rendszeresen vállalt társadalmi munkát. Többször támogatta értékes játékokkal, könyvekkel, ajándékokkal a domaszéki óvodát, iskolát és sportcsarnokot.
Takács László 6 éves kora óta érdeklődött a galambászat iránt, mivel nagyapja is galambokkal foglalkozott. 16960-ban kapta első galambjait és már 14961-ben rést vett az első versenyén. A galambászat szeretetét az ország második leghíresebb tenyésztőjétől, a szegedi Fráter Györgytől kapta, mely biztosította számára az azonnali sportsikereket és az ehhez szükséges kitartást. Ennek köszönhetően 10 éven keresztül az ország legjobb ifjúsági tenyésztője címmel rendelkezett. 14 éve az országos rendezvények meghívott résztvevője, bírálója, a Postagalamb Sportújságnak állandó szakírója. Nemzetközileg elismert szaktekintélynek számít.
43 éves galambász múlttal rendelkezik, melynek megkoronázása a 2004. augusztus 13-án a Galambászat Világszövetsége által szervezett Athéni Olimpiai játékok nyitánya után elért sporteredménye volt. A HUNG 02-05-41692 kék hím galamb Domaszékre érkezésével megnyerte a versenyt és így Takács László első aranyérmét szállította Magyarországnak. Az FCI által elfogadott rendezvény szervezése, lebonyolítása a Magyar Postagalamb Sportszövetség elnökének, Bárdos Istvánnak és a Szerb Szövetség részéről, Mátyus Mihály titkárnak kitartó munkájaként kerülhetett megrendezésre 11 ország 6326 galambjának részvételével az olimpiai verseny nyitó programjaként. A verseny által híressé tette az egész világon Domaszék település nevét, mint ahogy azt a médiában hallhatták, láthatták.
Takács László a galambsportot profi szinten űzi. Domaszéki házánál tartja az értékes állatokat, melyekkel számtalan országos versenyen vett részt és rendeget díjat nyert.

 

221/2004. (VI. 8.) Kt.

Koza Józsefné

   

Az emberi sorsok, a sorsokat alakító körülmények nagyon különböznek egymástól, de egyben valamennyi azonos, alapvető jelentőségű, és egyben sorsformáló is benne az elvégzett munka. A mai ünnepen tiszteletünket, megbecsülésünket és elismerésünket fejezzük ki Koza Józsefné részére a községért végzett áldozatos munkája iránt. Azért a munkáért, melyet 1957-től 1973-ig, 16 éven át, az akkori községi tanács alkalmazásában, mint anyakönyvvezető, és mint adminisztrátor végzett. Utána 1973-1990-ig a helyi szövetkezetnél dolgozott titkári beosztásban 17 évig.
Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött. Az a jelen, amiben mi most dolgozhatunk az Ön helytállására építve fejlődött, az Ön munkájának, szorgalmának és emberségének köszönhető.
Gratulálunk e kitüntetéshez, Ön a községünk első női díszpolgára.
Köszönjük a példát, Köszönjük az önzetlen szolgálatot! Kívánunk Önnek és Családjának jó erőt és egészséget! Legyen ideje és lehetősége mindannak a megvalósítására, melyet még megtenni szeretne. Égjen asztalán a hit gyertyája, és ékeskedjen a szeret virágcsokra.
Lelkiismeretes és odaadó munkájáért, a köz érdekében tett segítőkészségéért szeretnénk Koza Józsefné részére Díszpolgári oklevelet és plakettet átadni.
Szeretnénk megköszönni emberségét, a környezet fejlődéséért tett önzetlen munkájáért.

 

220/2004. (VI. 8.) Kt.

Dobó József

   
   

 Olyan ember kap most posztumusz díszpolgári címet, aki nemcsak sokat tett községünkért, de sokunk barátja is volt.

Dobó József sikeres vállalkozó Domaszéken.
Olyan sikeres vállalkozó azonban, aki kötelességének érezte, hogy ne csupán vállalkozásával foglalkozzon, de tegyen a közösségért is.
S ebben a kérdésben nem ismert lehetetlent. Alapító, vezető tagja volt a Gazdák és Vállalkozók Domaszéki Egyesületének, a Domaszéki Sportkörnek. Az elmúlt ciklusban tagja a domaszéki képviselő testületnek, s tagja volt az egyházközösségi képviselő testületnek is.
Vannak olyan emberek, akiknek fontos a cím, gyűjtik a különböző címeket, rangokat.
Dobó József nem azért vállalt munkát vállalkozása mellett a különböző szervezetekben, őt mindenhová hívták.
Hívták azért, mert ahol a közösségnek szüksége volt a segítő kézre, munkára, ott mindig számíthattak rá.
Az ő gépei dolgoztak a Szent Kereszt templom építése során, ott forogtak a munkagépei, teherautói. A templomkertet kellett csinosítani, akkor csak szólni kellett. Amikor a külterületi útjainkat hó fedte, s a tanyán élők nem tudtak közlekedni, az ő gépei voltak ott, s takarították a havat.
A belvíz idején sem nélkülözhettük segítségét, s nem is tudok olyan helyeztet, amikor nem lett volna ott, ahol szükség, vagy baj volt.
Dobó Józsefre azonban nemcsak a munkában, vagy bajban számíthattunk.
Megannyi települési rendezvényünkön, baráti összejövetelünkön volt jókedv, a baráti összetartozás kovásza.
Falunapjainkon az ő gépe emelte magasba az óriásbográcsot, hogy megfőhessen benne a falu ebédje.
Baráti összejöveteleken az ő harmonikája csalta az ajkakra az éneket, a jókedvet.
A mindig, mindenhova odaért, tele energiával, tettvággyal.
Miből táplálkozott ez az erő?
A felebaráti szeretetből, a másik ember megbecsüléséből, őszinte barátságból.
Tudom, Jóska barátom, ha tehetnéd, s bár tehetnéd, tiltakoznál e beszéd, s a díszpolgári cím ellen, mert amit tettél, emberségből tetted.
Ezt tudjuk mindannyian, de jobb , de jobb helyre ez a kitüntetés nem is kerülhetne.

 

257/2003. (VI. 24.) Kt.

Kiss György

 

 
   
   
   

1954. április 1-jén kezdett az Általános Iskolák igazgatóságában Domaszék Zöldfásnál, mint hivatalsegéd, dolgozni. 1971. április 1-ig ezt a feladatot látta el. Ezután a Magyar Posta helyi kirendeltségén kézbesítőként dolgozott, valamint a Csongrád Megyei Gyógyszertári Központnál postásként nyugdíjba vonulásáig, 1979-ig.
Lelkiismeretes és odaadó munkájáért, a köz érdekében tett segítőkészségéért a Községi Önkormányzat Kiss György Urat Díszpolgári oklevéllel és emlékplakettel ismeri el .
258/2003. (VI. 24.) Kt.

Gálig László

   
   
   

 posztumusz díszpolgári oklevélben résesül, mivel ő már nincs az élők sorában. A '40-es évek elején jött tanítani a Szeged-Zöldfás iskolába. Szép eredményeket ért el az oktatás területén. Hívő ember volt, vallásosságra is nevelte a gyerekeket. Sok játékot készített, melynek egy részét a templomnak adományozta. Dalárdát szervezett, melybe még az idősebb gazdákat is bevonta. Sokszor súlyos betegekhez hívták, hogy készítsen végrendeletet. Sokat foglalkozott feleségével együtt az iskolából kimaradt fiatalsággal, nevelte őket. Felsorolni is sok lenne, hogy hány színdarabot tanítottak be este és az éjszakába nyúlva, petróleum lámpa mellett.

A színdarabokhoz a színfalakat maga festette, művészi módon. Az Arany rózsa, János Vitéz, Sári Bíró, és felsorolni is sok lenne, ami sok sikert hozott a fiatalságnak. Ezekkel a színdarabokkal bejárták a környező falukat lovaskocsival.
1947-ben országosan a hat osztályos elemi iskolát felváltotta a nyolc osztályos általános iskola. Ez nem ment zökkenőmentesen a helyi viszonylatban sem. Akkor hét iskolának volt egy igazgatója, aki szegedről irányította a testületet.
1952. január 1-től önálló község lett a mai Damaszék. Ez az iskola életében is változást idézett elő.
Gálig László, jó munkája eredményeként, felügyelő lett. Járta az akkori járási iskolákat Mindenütt szerették, becsülték emberi magatartásáért.
1953-ban megkérte a járás felettes vezetőit, hogy engedjék haza Domaszékre és itt igazgató lett.
Közben az iskolai tanulók létszáma gyorsan növekedett. Kevés lett a két tanterem, bővíteni kellett. Béreltek egy épületet, mely a Dékány iskola lett, ahol három tantermet alakítottak ki. A Zöldfás iskola nagytermét is megosztották, így lett hat tanterem. Részben osztott osztályok voltak. Közben a létszám mindig nőtt, és teljesen osztott iskola lett. Persze a pedagógusok létszáma is mindig növekedett megfelelő szaktanárokkal. Az itt tanítók nemcsak átmenetileg tanítottak itt, hanem innen mentek nyugdíjba. Jól érezték magukat. Az igazgató nem parancsokkal, hanem emberi módon irányított és ezzel senki nem élt vissza. Egy igazi tantestületet alakított ki Gálig László.
Gálig László tanítványai jelentős és szép eredményeket értek el a különböző versenyeken. A község közösségi munkájában is tevékenykedett amellett, hogy hét iskolát igazgatott. A Hazafias Népfront titkára, tanácstag és VB. tag is volt.
Sajnos munkája eredményét nem élvezhette. Nyugdíjba menetelekor, 60 éves korában, 1972 augusztus 8-án eltávozott az élők sorából.
Egy olyan ember távozott, aki az emberi humanitás ragyogó mintaképe volt.
Ezért megérdemli, hogy halála után is megtartsuk emlékezetünkbe azzal, hogy községünk díszpolgárának tekintsük.
220/2002. (VI. 12.) Kt.

Berta Szilveszter

   

1919. május 5-én Szegeden született. Édesapja szatócsboltjában nőtt fel, aki 25 éven át a Szegedi Katolikus Kör tagja volt. 1926-tól az Állami Elemi Népi Iskolába járt Zöldfáson. Már itt kitűnt zenei érdeklődésével, továbbtanulásra azonban nem volt lehetősége, édesapja mellett dolgozott a boltban. Ember - és zeneszeretete, humora sok barátot szerzett számára, egy tekintélyes zenekar hívta meg csapattagnak.
Súlyos betegsége mellett is fáradhatatlanul tevékenykedett a közösségért, a kórházi ágyon feküdt, amikor értesítették, hogy megválasztották a KALOTT elnökének. Színdarabokban szerepekre kérték fel, gyakran énekelte saját szerzeményeit. 1944-ben nősült, egy gyermeke született, aki nyugdíjba vonulásáig a Domaszéki Általános Iskola megbecsült pedagógusa volt.
A rendszerváltás után szatócsboltját leadta, a szövetkezetnél boltvezető lett. 1954-ben tanácstagnak kérték fel, csaknem három évtizedig képviselte ebben a tisztségében a lakosság érdekeit. Az ÁFÉSZ-nél és a Takarékszövetkezetnél igazgatósági tag, küldött volt. 1962-től Domaszék első élelmiszer boltjának vezetője volt. 12 elismerést kapott, ebből 3 Kiváló Dolgozó kitüntetés volt.
1983-ben megalapította a Zöldfás olvasókört, ami évekig összefogta és olvasásra buzdította a környék lakóit. Szigorú katolikus neveltetésben részesült, szüleitől tanulta a munka becsületét, az emberek iránti tiszteletet és szeretetet.

 

240/2001. (VI. 18.) Kt.

 id. Bába János

Domaszéki lakos volt, egyszerű ember, aki tevékeny részt tudott vállalni a közösségi életben. 1937-ben a Belső-Feketeszéli Polgári Kör Ifjúsági Egyesületének lett a tagja, majd 1938-tól Feketeszélen megalakult Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletnek a vezetőségi tagjai között tevékenykedett. Az akkori felsőbb vezetőség akadályozta a KALOT legényegyletek működését, így Bába János közreműködésével létrehozták a Kisgazdapárt ifjúsági szervezetét, mely vallásos, kulturális és politikai tevékenységet folytatott. Nemsokkal később megalakították a Független Ifjúság Délkerülti Szervezetét, melynél Bába János főtitkári posztot kapott. Jelentős szerepet vállaltak- e szervezetek által a tanyasi ifjúság kulturális és művelődési színtereinek kialakításában.
Tagja volt a Kisgazdapártnak és 1945-ben a pártba országgyűlési képviselőnek is jelölték. A későbbiekben ezt az első demokratikus kísérletet megakadályozták, és ahogy azt a történelmünk diktálta az MKP került a hatalomra.
1956. október 27-én az ?56-os eseményeknél egy ünnepi-forradalmi szónoklatot mondott a volt kultúrházban, melyért később 4 év börtönbüntetést kapott. Ez az esemény rányomta bélyegét a Bába család további életére. Hátrányos megkülönböztetésben részesült, mindenhol feketelistára kerül.
Mivel jelentősen részt vett az akkori emberek közösségi életében, különböző szervezetek létrehozásában, tevékenyen részt vállalt a domaszéki emberek érdekeinek képviseletében, ezért Domaszék Község Önkormányzata posztumusz díszpolgári címben részesítette. Mivel már id. Bába János nincs köztünk, így fiát kérjük majd fel a díszpolgári cím átvételére

 

239/2001. (VI. 18:) Kt.

 Laczkó Ferenc

   
   

1942. január 1-jén Csengelén született. Teológiai tanulmányait Szegeden folytatta, 1966. április 11-én szentelték pappá.
1966-68-ig Kunágotán dolgozott, mint segédlelkész. 1968-ban Tótkomlósra, 1968-72-ig Apátfalvára, 1972-73-ig Mezőkovácsházára, 1973-74-ig Kisteleken dolgozott. Mint lelkész 1974-75-ig Sarkadkeresztúron dolgozott.
Plébánosként 1975- 77-ig Újírázon, 1977-82-ig Dombegyházán és 1982 - 99-ig Domaszéken tevékenykedett. Jelenleg Kisteleken dolgozik, ahol több községet is ellát. Laczkó Ferenc részére 2000-től pápai plerátusi címet adományoztak.
Domaszék Község Önkormányzata Domaszék fejlődéséért tett fáradhatatlan munkája elismeréséül választotta díszpolgárrá. Érdemei között szerepel az egyházi élet felvirágoztatása, a fiatalság kulturális és szabadidős programjainak megszervezése, a domaszéki lakosság érdekeinek képviselete. Többek között említésre méltó a Szent Kereszt templom megépítésének megszervezése és felépíttetése. 1988. szeptember 11-én szentelték fel és adták át a domaszéki lakosság részére a domaszéki Szent Kereszt templomot. Ritka volt abban az időben a templomépítés, sem a történelem, sem a gazdasági helyzet nem kedvezett a nagyszabású munkának. Varga Ferenc volt plébános 2 telket kapott a faluban azzal a szándékkal, hogy azon épüljön meg az új templom. Ő nem érhette meg, de utóda Lackó Ferenc v. plébános tudta megvalósítani a domaszékiek álmát. A templom 1985-től 1988-ig épül jórészt magánerőből, közadakozásból. A domaszéki emberek közadakozása 4 millió, a Püspökség 2 millió, külföldi segélyszervezettek 2 millió, társadalmi munka a domaszéki lakosság részéről kb. 5 mFt értéket képviselt.
Köszönjük a Domaszékért tett áldozatos munkáját és kívánunk a továbbiakban erőt, egészséget és kitartást.